Málna kutya arra ébredt, hogy hevesen ver a szíve. Kipattant az ágyából, végzett néhány gyors törzshajlítást, térdrugózást és már rohant is a kis piros rádióhoz. Ugrándoznia kellett, hogy felérje, és végül is csak az orrával tudta bekapcsolni.
Nagyon sóhajtott, amikor meghallotta, semmiről sem késett le. Ugyanis egy unott férfihang, amelyik úgy próbált tenni, mintha rettentő vidám és érdeklődő lenne, de azért ebben maga sem bízik eléggé, éppen azt böffentette be a mikrofonba: És akkor következzenek a hírek...
Málna, bár tudta, hogy ez tilos, felmászott a székre, odakucorogva hallgatta meg a híreket. A végén elégedetten bólintott, hát igen, ez el volt mondva.
Ugyan keveset értett mindabból, ami elhangzott, de mégis megnyugtatta a hang bársonyossága, határozottsága, magabiztossága, amint még az olyan nehéz szavakat is hibátlanul mondta, mint a „jegybanki tartalék” vagy a „másodpiaci hozamok”.
Málnának fogalma sem volt arról, mi is lehet az a „másodpiaci hozam”. De arra gyanakodott, hogy talán a közeli Fehérvári úti piaccal lehet öszefüggésben, ott is a földszinti hentessel, ahol mindig tettek neki félre némi maradék csontot.
A „jegybanki tartalék” értelmével azonban egészen pontosan tisztában volt. Azt ő maga ásta el az erkély alatti játszótéren, rögtön a homokozótól balra, a csúzda mellett. A nehéz napokon jó lesz az még valamire.
Leugrott a székről, mert az a pasas már nem érdekelte, aki arról kezdett értekezni,hogy nagyszerűen lehet ám csomag nélkül is utazni a repülőgépen, csak éppen varratni kell egy olyan kabátot, amelynek belül nagy zsebei vannak, hogy oda minden beférjen, valamint a kalapunkra is kell két zseb, az egyikbe tesszük a bakancsunkat, a másikba a váltópuloverünket.
- Hülyék az emberek – gondolta Málna – és megcsóválta szőrös fejét. -Egyik nagyobb hülye, mint a másik. A legutóbb is játszani akart valamelyikkel, hát eldobta neki a labdáját, de az baszott visszahozni. - Kapják be az összes faszomat- nevetett magában Málna, egyik kedvenc filmje fontos jelenetére utalva.
Aztán kinyitotta a fridzsidert és szép komótosan befalatozta a neki előre elkészített szendvicseket. Ugyan az egyiken egy kis cetli fityegett, miszerint: „Ebéd utáni uzsonna”, de Málna úgy döntött, hogy tőle nem lehet elvárni, hogy tudjon olvasni, ezért azt is befalta. Aztán talált egy kis barackos gyümölcslevest, szintén kikanalazta. Valamint egy salátát sem volt szíve otthagyni, bár kétségtelen, ettől kicsit halszagú lett.
Ekkor újra hírek következtek. Repkedtek a százalékok, a kamatlábak – erről Málna úgy emlékezett, szerettte lerágni róla a cupákos részt -, és az árfolyamok. Ez utóbbiról Málnának nem voltak jó emlékei, mert egyszer túl mélyen beuszott a Dunánba és az árfolyam majdnem elragadta. Ráadásul, még ki is kapott, hogy miért ment olyan messze a parttól.
A hírek után az orrával kikapcsolta a rádiót. Elrendezte a plüss és gumiállatokat a családi ágyon egy sokat sejtető jelenetben, majd felvette a kabátját, zsebrevágta a kulcsát és nekiindult. Szép komótosan ment, hogy legyen ideje több fát s kapualjat is lepisilnie. És különben is, volt egy kis lovagias ügye a vonat melletti hosszú sétányon egy bobbtail-lel, aki igen izgatta a fantáziáját.
A bobbtail persze tök hülye volt és majdnem lepisilte, mondhatnánk, kutyába sem vette, ami nem esett jól Málnának, akit igen érzékeny lélekkel áldott meg a sors. Annyira, de annyira a szívre vette a dolgot, annyira bántotta mindez, hogy kénytelen volt a Tranzitban két unicumot bedobni, persze szilvásat, hogy rendbe jöjjön úgy pszichikusan, mint szomatikusan.
- Így már egészen más -jegyezte meg, miközben mancsát végighúzta a száján. - Ezt már nem veheti el tőlem senki – dünnyögte magában, ahogy ilyenkor szokta.De ekkor tekintete az órára tévedt.
- A számlát főúr - vakkantotta oda- mert látta, hogy a mutató miként rója a maga megállíthatatlan, végtelen útját.
Kevés borravalót adott, aztán a kertben kicsit megkergette a sünöket, hogy azok nehogy elbízzák magukat. Majd határozott léptekkel nekiindult a célja felé.
Éppen időben ért oda, amikor vége lett a Déli Krónikának.
Kis gazdája penderült ki a szerkesztőség ajtaján. Málna megvárta, amíg odajön hozzá, megvakargatja a nyakát, ráteszi a pórázt és csak utána jegyezte meg:
- Hű, te milyen szép vagy ma!
- Hagyd el! Csak azért mondod, mert ázott halszagod van, meg unicum bűzöd.
- De szilvás – emelte fel öntudatosan a fejét Málna
- És szerintem a déli uzsonnádat is befaltad, azért jöttél csak elém, hogy kapjál helyette valamit.
Málna csak vigyorgott, és ha beszélni tudott volna, akkor nyilván úgy felel, hogy na jó, megettem, megittam, kicsit büdös vagyok. De nagyon hiányoztál már és azért jöttem eléd. És a szemed is csillag, az ajkad is méz, a tekinteted jóságos, a termeted kívánatos, a mellecskéd tenyérbemászó, a popsid meg harapnivaló. De Málna, nem tud beszélni, ezért az egészet emígyen foglalta össze:
- Vau!
